Varga Teri, a bíborvörös napsugár
Két felnőtt fiatal édesanyja, táplálkozási szakember, masszőr, kommunikációs tréner és még sorolhatnám. Teri egy amolyan modernkori reneszánsz asszony, akinek már első pillantásnál láttam a mosolyt a szemében. Ott van egy meleg, hívogató ám mégis szende mosoly, ami azt sugallja, biztonságban vagyok. Én ezt éreztem, mikor beléptem hozzá a Balance Stúdió ajtaján s elkezdtünk beszélgetni. Kíváncsi voltam, vajon mi lehet ennek a végtelen nyugalomnak és békének forrása, amit a soproni születésű, önmagát folyton fejlesztő és képző nő magában rejteget. Meg akartam ismerni s ismertetni Veletek is Terikét, a bíborvörös napsugarat! Mert nekem ez a szó jut róla eszembe, de neki vajon mi?
Zsuzska: Mi az az egy szó, amivel jellemeznéd magad?
Teri: Feladtad a leckét ezzel a kérdéssel de hosszas gondolkodás után a „színes” szót választanám. Színes vagyok, mert meg van bennem a fehértől a feketéig minden szín és azok árnyalatai. Például a vörös színem segít kreatívnak, aktívnak, dinamikusnak lenni, a piros a dühöm, indulatom, akaratom, féltékenységem, vágyaim; a fehérnek köszönhetem a nyitottságom, kíváncsiságom, az élet és az emberek szeretetét; a narancsnak a jó kedvem, optimizmusom, mosolyom, a barnának a megbízhatóságot, az önuralmam, a zöldemnek a harmóniát, egyensúlyt, tapintatot, nagylelkűséget, a kék az igazságérzetem, szókimondásom, őszinteségem, a szürke a lehangoltság, bánat, szomorúság, a fekete a félelem, lehangoltság, kishitűség, káosz, a lila bennem a béke, uralkodás, méltóság, felfedező, szószóló, másokat képviselő….És még folytathatnám………….hát ezért megfelelő szó számomra a „SZÍNES”.
Zs: A Balance stúdióban találkoztunk, melynek neve az egyensúlyra utal. Téged mi tart egyensúlyban, egyáltalán milyen az egyensúlyban levés állapota nálad?
Teri: Az egyensúly számomra egy folyamatos rezgés, ingás egy egyensúlyi állapot körül. Az egyensúly-közeli állapotom tartásában segítenek a barátaim, a családom, a munkatársaim, és saját magam is. Az egyensúlyom megőrzésében óriási jelentősége van annak, hogy én magam vagyok felelős mindazért, ami velem történik. Mindig van választási lehetőségem, így egyre kevésbé érzem magam kiszolgáltatottnak. Segít az is, hogy egyre tudatosabb vagyok a saját reakcióimra, működésemre, így kevesebb feszültséggel tudok helyzeteket kezelni. Hiszem, hogy csak olyan történik velem, amivel meg tudok birkózni. Érzem, hogy az életemnek célja van, és a célom felé tartok mindazzal, amit csinálok. Hálás vagyok apróságokért, pl. egy napsugárért, egy fáért, madárfüttyért, egy mosolyért, szívességért, sőt egyre jobban értékelem mindazt, amim már meg van.
Zs: Kérlek, fejezd be a mondatot: „Az önbizalom számomra azt jelenti…”
Teri: Az önbizalom számomra azt jelenti, hogy megtanuljak bízni magamban, a képességeimben, adottságaimban, érzéseimben, szándékaimban, cselekvéseimben. Elhinni, hogy képes vagyok megtenni azt, ami a dolgom, és elégedett lenni magammal, még akkor is, ha nem épp úgy sikerül valami, ahogy azt elterveztem. Ma már nem fontos annyira, hogy mindig és mindenki elégedett legyen velem, és azt csináljam, amit mások elvárnak tőlem, hogy ne hibázzak. Ma már képes vagyok megdicsérni magam, egyre inkább elfogadni azt, amilyen éppen vagyok.
Zs: Valaha is küzdöttél a tested elfogadásával? Mesélnél erről?
Teri: Igen, küzdöttem. Különösen azért, mert kislány korom óta mindig gyönyörű, hosszú, dús hullámos hajról álmodtam, ám nekem veleszületetten vékonyszálú, lassan növő, szögegyenes haj adatott, pedig valamennyi lányunokatestvéremnek olyan haja volt, amilyenről én csak álmodozom. Csibepihének, nyusziszőrnek csúfoltak sokáig. A 90-s években, amikor az nagy divat volt, folyamatosan daueroltattam, hogy dúsabbnak, formázottabbnak tűnjön. Volt rövid, fiús hajam is, de azzal még több gondom volt. Most középhosszú, egyenesen a frizurám, és elfogadtam, hogy sosem lesz igazán nőcis dús hajkoronám.
Zs: Mikor érezted magad utoljára gyönyörűnek?
Teri: Napra pontosan november 17-én a barátnőm szokásos karácsonyváró buliján, amit pár hetes rákészülés előzött meg. Odafigyeltem magamra, a mozgásra, aminek meg is lett az eredménye, melyet csak tovább fokozott egy csinos frizura, szexi fehérnemű, új harisnya, fekete horgolt csipkeruha, aztán egy karakteresebb smink, és egy leheletnyi a nyakamra, csuklómra a kedvenc parfümömből. Elkészültem. Belenéztem a tükörbe, és úgy éreztem, hogy IGEN, OKÉ, nagyon dögös vagyok.
Zs: Számodra mi az a bizonyos PLUSZ egy nőben, mely tulajdonság megszépíti, különlegessé teszi, külsőségektől függetlenül?
Teri: Én a másik ember szemét nézem elsősorban. Ha a szeme mosolyog, ragyog, él, akkor én szépnek látom.
Márpedig az ő szeme mindig ragyog. Ezt te is megtapasztalhatod, ha eljössz egy tréningjére vagy egyszerűen csak összefutsz vele a stúdió bejáratában. Az a meleg tekintet meggyőz majd arról is, hogy jó helyen jársz, hazaértél!
Megtalálod a Facebook-on is, kattints IDE!
