Ciao Bella,

Nemrégiben Las Vegasban jártam, ahol egy üzleti konferencián tartottam workshopot és egy kerekasztal beszélgetésben is részt vettem. Na de ne szaladjunk ennyire előre, a száraz tények helyett szívesebben mesélek Nektek vicces, elgondolkodtató vagy éppen meglepő élményekről, megtapasztalásokról. Mert bizony akár egy utazás, de maga a mindennapi élet is tele van olyan pillanatokkal, amiket megélve tanulunk és fejlődünk. Az utóbbi hónapok nálam az elengedés tanulásáról szóltak, ide értve a költözésem, bizonyos emberek elengedését de az Everness fesztiválon is ezt tanultam (ITT tudod újra olvasni), így már meg sem lepődtem, hogy az Amerikában töltött egy hét alatt volt mit elengednem bőven. Például sztereotípiákat, mert noha az egyes emberre képes voltam mindenféle előítélet nélkül nézni, mielőtt felszálltam a Vegasba tartó gépre, meggyőződésem volt, hogy

1. minden amerikai csak felszínes
2. minden amerikai csak pocsék gyorséttermi kaját eszik
3. Las Vegas végül is csak egy utca, tele kaszinóval

Csak hogy a főbb prekoncepcióim említsem. Ehhez képest persze kaptam ám a leckéket sorban és nagy segítségemre volt, hogy a kint töltött időmet amerikai állampolgárokkal tölthettem a nap 24 órájában, így első kézből tapasztaltam meg, mennyire más is az, amit esetleg mi itt az óceán másik felén képzelünk róluk.

Az utazásnak izgatottan vágtam neki, hiszen a konferencián való részvétel mellett 2 éve már arra várok, s azt tervezgetjük a Periscope alkalmazás segítségével megismert barátaimmal, hogy végre személyesen is találkozunk. Az odafelé tartó utam talán épp ennek a halmozott izgatottságnak hála alvás nélkül telt, hol a mellettem ülő norvég fiúval beszélgettem, hol igyekeztem pár mozi filmmel lekötni magam, de ez meglehetősen nehéz volt már egy idő után. Utaztam már korábban is tengerentúlra s ilyenkor mindig irigykedve nézem az első osztály kényelmét élvező utasokat, mert ha valahol, akkor egy tizenakárhány órás út során tényleg van értelme annak a business class-nak és a nagyobb lábtérnek. Persze a sóvárgásom csak pár percig tartott, sokkal jobban lekötött a tudat, hogy hamarosan pár ezer kilométerrel odább s egy 9 órás időeltolódással arrébb találom magam. Már közel 24 órája talpon voltam, mikor leszálltam és a gyors útlevélellenőrzést követően én magam lepődtem meg a legjobban, de már a Welcome to Las Vegas ajtón átsétálva a terminál várójában találtam magam. Hallottam pár horror sztorit az ellenőrzésekről, de engem ez elkerült s bőrömön érezhettem a sivatagi forróságot este 9 ide vagy oda.

Az utamról készítettem pár rövid videós bejelentkezést is, amit a Youtube csatornámon IDE KATTITVA tudtok megnézni. A város az első pillanatban levett a lábamról, a fények, a kaszinók, amiket eddig csak mozifilmek vásznain láthattam a szemem előtt keltek életre. Hiába volt már éjszaka, a rengeteg neonfény mégis egy időtlen világot varázsolt a szemeim elé. A reptérről April, a Business Vlog Summit konferencia megálmodója vitt a szállodámba, ahol máris szembesültem azzal, hogy ez bizony a Bűn városa és itt minden talpalatnyi helyet kihasználnak arra, hogy kísértésbe ejtsenek. Legyen az a szerencsejáték, a legális prostitúció vagy a szintén legális rekreációs marihuána. Olyan ez a hely, mint a felnőttek játszótere, az utcákat szelve számtalan óriásplakátot láttam, ami a város kínálta szórakozási lehetőségeket hirdette. Las Vegasban mindent lehet, még lő pályán GI Joe-sat játszani is és arra az eshetőségre is felkészülnek, ha valóságban is átélnéd a Másnaposok című filmet. Vagyis ügyvédek tömkelegének óriásplakátja tűzdeli az utakat s egymást érik a zálogházak vagy épp az előzetes börtönből való gyors kijutást ígérő cégek. Először nem is értettem az agyonphotoshopolt ügyvédek plakátjait, de amerikai ismerőseim gyorsan felvilágosítottak: a vendégek a kaszinókban rendszerint korlátlan alkoholfogyasztás mellett gyorsan felöntenek a garatra s egy-egy vesztes széria után feszültebb lehet a hangulat, mindennaposak a balhék, és az amerikaiak nem cicóznak, egyből sittre vágják a randalírozó delikvenst, így jól jöhet a plakátokról mosolygó ügyvédek telefonszáma.

Szürreális élmény volt megpillantani a kivilágított Eiffel tornyot vagyis annak mását, a Ceasar’s Palace vagy épp MGM szállodákat és magamba csíptem, hogy végre elhiggyem, Las Vegasban van ez a szendrői lány. S noha ami Vegasban történik, ott is marad, tartja a mondás, én viszont egy következő bejegyzésben mesélek majd Nektek arról, hogyan engedtem el a felszínesség és a műkaják sztereotípiáját s persze a konferencia kulisszái mögé is beviszlek Titeket. Folyt. köv.!