Ciao Bella,
Azt mondják, a fotós egy darabot ellop a lelkedből, mikor kamerájával megörökít téged, legalábbis az ősi indiánok így vélték. Rám ez olyan értelemben volt igaz azon a júliusi napon, hogy tudtam, életem legfontosabb fényképe készül rólam, megörökítjük életem munkáját: eljött első könyvem borítójának fotózása!
Korán reggel saját fodrászomhoz igyekeztem, óriási Ikea szatyorral a vállamon, ami közel 10 kg volt, benne 4 szett csodálatos Marin Rinaldi ruha, cipők, kiegészítők és még talán halott német katona is. Na jó, az nem, de tényleg jól felpakoltam. Mivel időszerű volt a hajfestés, így a fotózásra nem kértem külön fodrászt, tudtam, előtte úgyis Krisztánál, a fodrászomnál kezdek. Ahogy izgatottan igyekeztem a 8. kerületi címre, annyira elgondolkoztam, hogy szó szerint elvétettem az utcát, pedig pár éve már Kriszta vendége vagyok. Azon tűnődtem, mennyire fontos is ez a nap. Eszembe jutott minden kétkedő szó, a szüleim féltő intelmei is a blogom kapcsán, vajon tényleg van-e értelme ennek, a rosszindulatú megjegyzések, a dagadtozások, az értetlenkedő arcok, mikor azt mondom, pozitív testkép. Minden ott kavargott a fejemben, miközben a fodrászhoz tartottam. Nem akármilyen hajkészítésre. Az első könyvem fotójához készülő hajszobrászatra mentem. Könyv. Amint erre gondoltam, ismét kirázott a hideg és könnyek szöktek a szemembe, mert noha legmerészebb álmaimban megfordult egy saját könyv a fejemben az elmúlt 4 év során, de szinte reménykedni sem mertem benne. Aznap pedig a borítót fotóztuk. Belém nyilalt a felismerés, napszemüvegem alatt törölgettem a könnyeimet és mikor felnéztem, nem ismertem fel az utcát, szó szerint tovább mentem, annyira elmerültem a saját gondolataimban.
A pityergés többször is előjött aznap, Kriszta fodrász székében is elmorzsoltam pár könnycseppet, a hála, a boldogság és izgatottság könnyei voltak ezek, amik a fotózásra érve szintén előkerültek. Mikor máskor, ha nem a sminkes, Pataky Ági székében. Szerencsére épp csak az alapozót kente fel, s akkor jött az elérzékenyülés, mert ez a kedves lány megkérdezte, milyen fotók lesznek ezek. Én pedig rávágtam: életem legfontosabb fényképei. Megállt a sminkelésben, rám nézett és így szólt: Megtisztelő, hogy ebben részt vehetek! Aztán elmeséltem, miről írtam könyvet és megint rám tört a sírás, mert eszembe jutottatok Ti. Ti, akik a kezetekben fogjátok majd ezt a könyvet, akik ránéztek arra a borító képre s szerettem volna leírni, mi a kép története. Hogy egy darabkát kapjatok a lelkemből!
Anikó, a könyvem szerkesztője végig ott volt velem és jelenléte sokat jelentett, hiszen az elmúlt hónapok alatt abszolút bizalom alakult ki kettőnk között a közös munka során, így jól esett a nyugtatása és a ruháim vasalásáért külön hálás vagyok neki. A Marina Rinaldi olasz luxusmárka 2016 őszi/téli kollekciójából kapott ruhák mindegyike csodásan mutatott már a vállfákon is és mindenki beléjük szeretett egy perc alatt. Máté Péter fotóssal most dolgoztam először, de szinte percek alatt egymásra hangolódtunk, profizmusát csak kellemes személyisége és kedvessége übereli, elszállt minden félelmem, amint szóba elegyedtünk a fotózás elején. Rajtuk kívül a Libri PR vezetője, András és a leendő könyvborító készítői, Márti és Gábor is jelen voltak a fotózáson, egy kisebb csapat figyelte minden mozdulatomat és segített kitalálni a legjobb pózokat. Nagyon izgalmas volt betekinteni abba a munkába is, amit a könyv borítójának tervezői végeznek, hiszen nem véletlenül voltak ott a fotózáson: instrukciókat adtak, merre nézzek, hol lesz a könyv címe a borítón, ahhoz képest hogy forduljak. Nem is gondolnád, mennyire tudatos és minden részletre kiterjedő folyamat ez a könyvkészítés!
Magassarkú ide vagy oda, óriási teljesítményű lámpák hője és kényelmetlen pózok ide vagy oda, a fotózás első perceiben éreztem, megérkeztem. Nem izgultam már, nem húzogattam idegesen a ruhámat magamon, hanem jelen voltam. Péter, a fotós elismerő szavai is segítettek s mikor azt mondta, imád engem fotózni, még inkább szárnyalni kezdtem. Nem fájt már a lábujjam a kissé szűk cipőben és az sem zavart, hogy szó szerint folyt a víz a hátamon. Életem fotói készültek, jelen kellett lennem!
Összesen 4 szettet fotóztunk, amiket nem csak a könyv borítóján illetve hátlapján láthattok majd, hanem a promó és PR anyagokban, amik majd megjelennek a könyv kapcsán. Már a kamera kis kijelzőjén is azt láttam, soha ilyen gyönyörű képek nem készültek rólam s tudom, ehhez a csapat profizmusa mellett egy valami nagyban hozzájárult: boldog voltam és hálás. Ahogy ezeket a sorokat írom, ugyanaz az érzés kerít hatalmába, csak mosolygok és még mindig nehezen, de azért már elhiszem: #jönakönyv !
Folyt. köv.! Addig pedig pár telefonos werk fotó!
u.i. A speciális, könyv-hírlevélre feliratkoztál már? Értesülj mindenről elsőként, kattints IDE!
