Ciao Bella,
Az előző fejezetben Nelláék víkendházának csodás kertjében jártunk (ITT tudod megnézni a képeket), ma pedig a család fejéről, Andreáról lesz szó, ami noha magyarul női név, olaszul épp ellenkezőleg.
A 10 napos kaland harmadik estéjén Corrado papa egy barátjához hívott minket esti sütögetésre és mulatozásra. Csodás emeletes ház, óriási teraszokkal, a kertben hangulatos bútorokkal és szinte már „mű” tökéletes zöld fűvel várt minket azon a csütörtök estén. Tétován mentünk a kerti sátor alatt megterített hosszú asztalhoz, átestünk a bemutatkozáson s percek múltán elillant minden kezdeti feszengés (ami persze csak Marcoban és bennem volt jelen). Andrea ült az asztal egyik végén s valahogy én kerültem a másik asztalfőre. Onnan figyeltem a bronzbarna pocakos hallgatag urat, aki ugyan ritkán beszélt, de akkor mindenki figyelt rá. Olyan keresztapás volt s ezt meg is jegyeztem, amin jót nevetett, onnantól kezdve már csak „Padrino”-nak hívtam.
A vacsora után mindenki énekelt vagy táncolt, ám Andrea mint egy megfigyelő ült s mosolygott az asztal végében majd egyszer csak ránk nézett s megszólalt: „Mit csináltok holnap délelőtt?”. Már 3 nap alatt is megtanultam, a programok sokszor rajtunk kívül álló családtagok kezében vannak, így zavartan mosolyogva válaszoltam „Egyelőre semmit.”. Andreának azonban más terve volt. Egy barátja hajójára invitált minket, aki egy privát kirándulásra visz el minket Szirakúza kikötőjéből a környező barlangos-sziklás partszakaszra. Csak hogy jól érezzük magunkat, mert szerinte ez fontos. Meglepettségünkben csak mosolyogtunk és köszöngettük a kedves ajándékot s már alig vártuk az élményt, ami mindenképpen emlékezetes marad!
Andrea elkísért minket a kikötőbe és „átadott” a barátjának, aki még nála is barnább volt, de egy tengerésztől ez talán nem meglepő, s kezdetét vette a kaland. Mindig is ámulok, milyen magabiztosan mozognak ezek az emberek az imbolygó hajón, velünk ellentétben, akik eléggé félve léptünk át a hajóra. Látatlanban tudtuk, óriási élmény lesz, amit fotókon is meg kell örökítenünk, így a Swimsuitsforall trópusi mintás, magas derekú bikinijében érkeztem és én jártam a legjobban, mert tényleg nagyon meleg volt aznap. A barlangokba befelé hajózni egyszerre volt félelmetes és lélegzetelállító, a kristálytiszta tenger azúrkék és türkiz zöld árnyalatai ámulatba ejtettek mindannyiunkat. Egyik pillanatban egy másik hajó úszott mellénk s a kapitánya átadott egy kis műanyag dobozt a mi kapitányunknak – ajándék volt, egy kis frissítő: mézédes eper! Jól esett nem csak a gesztus, de a felfrissülés is és hálásan köszöntük meg kapitányunknak s persze a Keresztapának is ezt a csodás élményt.
Bikini, strandruha: Swimsuitsforall
Fotó: Marco Di Giovanni
