Ciao Bella,
A család központi mozgatórugójáról, a mammáról az előzőekben már írtam (ITT olvashatod el), de természetesen rajta kívül még népes tábor veszi körül az étkezőasztalt. Miért pont azt? Mert az evésnek fontos szerepe van az olasz kultúrában úgy általában, délen pedig az asztalt körülülő családtagok száma minden képzeletet meghalad.
Megérkezésünk napján lehengerlő volt az a 15 ember, akikkel együtt ebédeltünk s azt gondoltam, mind szabaddá tették magukat a mi érkezésünk tiszteletére, udvariasságból. Aztán aznap este megismétlődött a családi összejövetel, majd másnap és harmadnap is egy különbséggel: egyre többen lettünk. Az egyik nap 30-nál is több olasszal osztottam meg a grillezett padlizsánt, a gomba falatkákat s egyéb ínyencségeket, ami első ránézésre minimum egy aranylakodalomra emlékeztetett. Addigra már világossá vált, nincs szükségük különleges alkalmakra, náluk az össznépi lakoma heti rendszerességgel megtörténik. Nagybácsik, unokatestvérek, barátok s azok testvérei vagy épp gyerekei mind helyet kapnak az asztalnál s nem csak a vigadalomban, de az előkészületi munkákban majd a romeltakarításban is mindenki kiveszi a részét. Mint egy nagy család.
Ezek után kíváncsi voltam, hogy zajlik egy születésnap vagy egy jelesebb esemény, mint egy esküvő. Mondanom sem kell, a szám megsokszorozódik, hisz a korombeli Stefania elmesélte, legutóbbi szülinapján ugyan szerényen, de 70-en ünnepeltek vele. Igen, jól olvasod, hetvenen! Az esküvő pedig egy kisebb falu banzájával ér fel, hisz a 200-300 fő alaphangon összejön. Nem nehéz ám ekkora családot összegyűjteni, kiindulva abból, hogy Roberto papámék kilencen vannak testvérek.
Érdekes volt azt is látni, hogy az egyelőre csak „együtt járó” Marco és Federica családjai is rendszeresen összejönnek, pedig még nem köti őket össze sem a törvény sem a házasság szentsége. Nem meglepő hát, hogy a nap 19 órájából (mert általában 6 jutott alvásra) szinte 18-at társaságban töltöttünk Marcoval. Láttam azt is, hogy nem csak a „buli” tartja őket össze, amint bármilyen probléma vagy nehézség adódik, egyből egymás segítségére sietnek, legyen az egy elfelejtett tankolás vagy épp a betonon elzuhant kisfiú. Figyelnek egymásra s törődnek egymással.
Ami pedig a reggeli egy újabb fajtáját illeti, ha már ízekről is szó esett – megkóstoltam a ricottával töltött romana-t, ami egy finom puha péksütemény. Nehéz volt egynél megállni. Azt hiszem, ezt az arcomra van írva. Igyekeztem nem teljesen össze-porcukrozni ezt a selyempamut Tchibo felsőt, de nem jártam sikerrel. Szerencsére a farmer sztreccs. Erre szükségem is volt pár nap után!
Farmer, top: Tchibo
Fotó: Marco Di Giovanni
