Ciao Bella,

Ugye Te is voltál már úgy vele, hogy ezt a helyet ismered, ezt az érzést már mintha átélted volna? Mikor minden annyira magától értetődő és természetes? Nekem ilyen volt az elmúlt 10 nap Szicílián, amit ugyan négyesben terveztünk (az én Marcom, a fotós Marco s barátnője Federica), de végül egy több mint 40 fős új családot kaptam helyette. Marco és Federica szüleit, unokatestvéreit, testvéreit, nagybácsikat, nagynéniket – egy igazi nagy hangos szicíliai famíliát. Az elkövetkező bejegyzésekben megpróbálom visszaadni azokat a sokszor hihetetlen, máskor varázslatos pillanatokat, amiket átéltem Olaszország egyik legszebb (ha nem A legszebb) vidékén, dél-kelet Szicílián. Mint egy folytatásos regény, minden nap jön az újabb fejezet, egy újabb szelet ebből az igazán édes életből.

Kezdjük mindjárt a reggeli dolce vitával, ugyanis azt már megszoktam, hogy Olaszországban elképzelhetetlen lenne kolbászt reggelizni, sokkal inkább édes péksüteményt vagy kekszet esznek a capuccino mellé (amit kizárólag 11-ig kérnek, utána már csakis a rövid fekete – na innen lehet tudni, ki a turista, aki délután is capuccinot kér). Azonban Szicílián ezt megfejelik még egy kis briósba töltött fagyival vagy granitával. Ez utóbbit próbáltam már itt északon, de visszagondolva nem volt az több egy cukorszirupos édesített jégkásánál. Azonban a szicíliai mandulás vagy épp ricottás granita teljesen más dimenziókba repíti ezt a hűsítő nedűt, amit előszeretettel fogyasztanak reggelire. Még a kávézóba se kell elmenniük, hiszen mozgó árusok járják az utcát s elég, ha kisétálsz a bögréddel, megpakolja az árus s már eheted is a házhoz jött reggelit. A pörkölt mandulás változatot is megkóstoltam Noto városában, ami egy barokk ékszerdoboz (egy külön fejezetet kap majd ebben a képzeletbeli könyvben!) és kicsit Toszkánára emlékeztetett a szűk utcáival. Az ódon utcákat járva egy kedves helyi idős nénivel is szóba elegyedtünk, aki csillogó szemekkel mesélt szülőföldjéről, a több száz éves házáról (ahová nettó 5 perc után már be is hívott) ami ebben az Unesco védelme alatt álló, világörökség részeként megőrzött kisváros központjában áll rendületlenül. Bárcsak mesélni tudnának ezek a falak! De addig is, megteszik helyettük ezek a kedves, közvetlen helyi emberek, akik pillanatok alatt elrabolják a szíved, ha nem figyelsz. Mondjuk, nem is akarsz majd tiltakozni, hiszen ez az igazi dolce vita!

Teljes szett (nadrág, top, horgolt kardigán, papucs, kalap, nyaklánc): Yours Clothing
Fotó: Marco Di Giovanni